- Númenor
Feanor volt a legnagyobb elda, mind kézügyességben, mind tudományban, de õ volt a legbüszkébb és a legönfejûbb is. Õ készítette a Három Ékszert vagy szilmarilt; úgy akarta, hogy sugárzók legyenek, akár a Két Fa, Telperion és Laurelin, melyek fényt adtak a valák országának. Az Ékszereket megkívánta Morgoth, az Ellenség; a Fákat elpusztította, az Ékszereket ellopta, Középföldére vitte, és hatalmas várában, Thang-orodrimban õriztette. A valák akarata ellenére Feanor elhagyta a Boldog Birodalmat, és Középföldére számûzte magát, népe jó részével együtt; büszkeségében ugyanis erõnek erejével vissza akarta szerezni Morgothtól az Ékszereket. Az eldák és az edánok így reménytelen háborút indítottak Thangorodrin ellen, és végül teljes vereséget szenvedtek. Az edánok három embernépet foglaltak magukban; ezek Középfölde nyugati részein és a Nagy Tenger partjain telepedtek meg, és szövetségesei lettek az eldáknak az Ellenséggel vívott harcaikban. Az eldák és az edánok közt három házasság köttetett; Lúthien és Beren, Idril és Tuor, Arwen és Aragorn házassága. Az utóbbi révén ismét egyesült a féltündék két ága, amely annak idején elszakadt egymástól, és folytatódott a nemzetség. Lúthien Tinúivel a doriathi Szürkeköpenyes Thingol király lánya volt, de az anyja, Melian a valák népébõl származott. Beren az edánok Elsõ Házából való Brahírnak volt a fia. Kettõjüknek sikerült elragadni egy szilmarilt Morgoth vaskoronájából. Lúthien halandó lett, és elveszett a tündenép számára. Az õ fia volt Dior. Lánya, Elwing õrizte a szilmarilt. Idril Celebrindalnak Turgon volt az apja: a rejtett város, Gondolin királya. Tuor apja Huor volt, a harmadik eadán-ház, a Hador-ház feje - Tuor a Morgoth ellen vívott háborúkban vált teljessé. Az õ fiuk volt Tengerész Erendil. Erendil Feleségül vette Elwinget, a szilmaril hatalmával átjutott az Árnyakon, elért a Legmesszibb Nyugatra, s itt végül a tündék, és emberek szószólójaként megkapta azt a segítséget, amellyel végül is sikerült legyõzni Morgothot. Erendilnek nem engedték meg, hogy visszatérjen a halandók földjeire, hajóját pedig, amely a szilmarilt vitte az égbolt tengerén utaztatták tovább, mint csillagot, hogy a reménység jeleként világítson a középföldieknek, akik még a Nagy Ellenség szolgáinak elnyomása alatt sínylõdtek. A régi fény, amely a valinori Két Fából sugárzott, mielõtt Morgoth megmérgezte volna õket, csak a szilmarilokban élt tovább; de a másik két szilmaril nem került meg az elsõ kor végéig. Mindezek teljes története s még sok egyéb, ami a tündékre és az emberekre vonatkozik megtalálható a Silmarillon címû könyvben. Erendil fiai voltak Elros és Elrond, a peredhilek vagy féltündék. Az elsõ korbeli edánok hõs vezéreinek nemzetsége csak bennük folytatódott és Gil-galad bukása után a tünde királyok nemzetségét is csak az õ leszármazottaik képviselték Középföldén. Az elsõ kor végén a valák felszólították a tündéket, hogy válasszanak melyik néphez kívánnak tartozni. Elrond a tündenépet választotta, és nagy bölcs lett belõle. Ezért megkapta azt a kiváltságot, amit a Középföldén hátramaradt többi tünde is élvezett: ha végül is elegük van a halandók földjeibõl hajóra szállhatnak a Szürkerévben, és átkelhetnek a Legmesszibb Nyugatra: ez a kiváltság a világ megváltozása után is érvényben maradt. De Elrond gyermekeinek ugyancsak választaniuk kellett: apjukkal együtt elhagyják a világ tereit, vagy ha maradni akarnak, halandók lesznek és Középföldén kell meghalniuk. Elrondra tehát a Gyûrûháború mindenképpen csak szomorúságot hozhatott. Elros az embernépet választotta, és az edánok között maradt: de azért a csekélyebb embereknél õ is sokszorta hosszabb életet kapott. Kárpótlásul a Morgoth elleni háborúban eltûrt szenvedésekért a valák, vagy a Világõrök egy új országot adományoztak az edánoknak, távol a veszélyes Középföl-détõl. Így tehát az edánok jó része tengerre szállt, és Erendil csillagához igazodva elért a nagy Elenna szigetre, amely a legnyugatibb minden Halandóföld közül. Itt megalapították Númenor királyságát.
Az ország közepén volt egy magas hegy a Meneltarma és ennek a csúcsáról a jó szemûek még az Fehér Tornyát is láthatták az eressai kikötõben. Az eldák át is jöttek innen az eldánokhoz, és sok tudással, sok adománnyal ajándékozták meg õket: csak egy parancsot szabtak a númenoriakra, "a Valák Tilalmát": legfeljebb olyan messzire hajózhatnak nyugat felé, ameddig a szem ellát, és nem szabad megkísérelniük, hogy kikössenek Halhatatlanföldön. Mert jóllehet hosszú életet kaptak kezdetben háromszor olyan hosszút, mint a csekélyebb emberek, mégis halandóknak kellett maradniuk; a valák ugyanis nem vehették el tõlük az Emberek Jutalmát. Elros volt Númenor elsõ királya: a késõbb nemestünde nevén, mint Tar Minyatur vált ismertté. Leszármazottai hosszú életûek de halandók voltak. Késõbb mikor hatalmasok lettek, megharagudtak õsükre a választásáért, mert irigyelték az eldákat, akik halhatatlanok, legalábbis míg a világ él és zúgolódni kezdtek a Tilalom ellen. Így kezdõdött a lázongásuk, amely Szauron gonosz tanításá-nak segítségével végül is Númenor bukására és az óvilág pusztulására vezetett, amiként az Akallabeth-ben olvasható.

Író: Keselyüstök

Forrás: www.szurkulet.hu