In Memoriam Arwen Undómiel

Mondd, ha látod lenge fák közt elsuhanni arcomat
Sűrű erdőn útra kélsz-e megtalálni síromat?

Elfelejtett régi ének halk szavára válaszul
Lombok árnya hol suhogva hamvaimra ráborul,

Ott, a dombon, zöld ligetben tán a hantot megleled:
Aranylombú fák tövében mely a föld alá temet...

Elda-éltűnek születtem, Eärendil sarjaként;
Völgyzugolyban ifjú szívem ember-sorsot nem remélt,

Ám a végzet úgy akarta: választásom más legyen,
Itt e dombon Rózsapírtól fájó búcsúmat vegyem,

S dúnadánok közt az első - Szerelmem és Királyom -
Meghalt; s tudtam: engem is jaj, utolér a halálom!

Messzi-távol, mint az álom, Elrond hangja így felelt:
" Lúthien Tinúvielnek sorsa rajtad is betelt. "

... Arra kérlek, most ki éled egy halandó életét:
Vidd szívedben, ím, tovább Undómiel történetét.